
Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a kultúra kincsei rejtőznek
A sarkkörön túl, a Svalbard-szigetcsoport található, pontosan félúton Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között. Ez a távoli, hegyvidéki terület, amely fagyos klímájáról és lenyűgöző tájairól ismert, több száz jegesmedvének ad otthont, és csupán néhány ritka település található itt. Az egyik ilyen település Longyearbyen, a világ legészakibb városa, amelynek közelében, egy leállított szénbányában található az Északi-sark Archívum (AWA) – egy földalatti adatmegőrző hely. Az ügyfelek fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítve, a föld alatti pincerendszerben tárolják, ami potenciálisan akár száz éven át is megőrzi az információkat. Rune Bjerkestrand, az AWA alapítója így nyilatkozott: „Ez az a hely, ahol biztosítjuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
Bjerkestrand vezetésével beléptünk a sötét folyosóra, ahol fejünkre kapcsolt lámpákkal követtük a régi vágányokat, amelyek 300 méterre vezettek a hegy belsejébe, egészen az archívum fém ajtajáig. A pincerendszer belsejében egy szállítódoboz állt, amely tele volt ezüst csomagokkal, mindegyikben filmtekercsek, amelyeken az adatok tárolódnak. „Rengeteg emlék, rengeteg örökség van itt” – mondta Bjerkestrand, hozzátéve, hogy az archívum több mint 100 betétet fogadott el az elmúlt nyolc évben, intézményektől, vállalatoktól és magánszemélyektől több mint 30 különböző országból. A digitalizált műtárgyak között megtalálható a Taj Mahal 3D-s térképe, régi kéziratok a Vatikáni Könyvtárból, valamint a Földről készített műholdas megfigyelések, és Edvard Munch híres festménye, a Sikoly is.
Az AWA kereskedelmi vállalkozás, amely a Piql nevű norvég adatmegőrző cég technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand szintén vezetője. Az AWA koncepciója a Global Seed Vault inspirációjából származik, amely szintén a közelben található, és ahol a növények visszanyerésére van lehetőség természeti vagy emberi katasztrófák után. Bjerkestrand azt állítja, hogy Svalbard tökéletes helyszín egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól és katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb?”
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad, ami ideális körülményeket biztosít a filmek biztonságos tárolásához évszázadokon át. Bjerkestrand elmondta, hogy ha a globális felmelegedés miatt a sűrű sarkvidéki permafrost megolvadna, a pincerendszer akkor is elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátuljában egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot tárol, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. A GitHub operatív igazgatója, Kyle Daigle kiemelte, hogy az emberiség számára rendkívül fontos biztosítani a szoftver jövőjét, mivel az életünk szerves részévé vált.
A Piql központjában Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Az eljárás során a kliensek adataiból származó bitek és bájtok sorozatát képekké alakítják át. Az elkészült film szürke színű, de közelről nézve apró QR-kódok tömegének tűnik. Az információ nem törölhető vagy módosítható, és könnyen visszanyerhető. A hosszú távú tárolás egyik kulcskérdése, hogy az emberek a jövőben megértsék, mi lett megőrizve, és hogyan tudják azt visszanyerni. A Piql erre is gondolt, és ezért egy útmutatót nyomtattak a filmre, amely nagyítható és optikailag olvasható.
Miközben a világ egyre több adatot generál, a szakértők régóta figyelmeztetnek a lehetséges „digitális sötétkorra”, amely a technológiai fejlődés következtében a korábbi szoftverek és hardverek elavulását okozhatja. Az AWA évente háromszor fogad új betéteket, és a BBC látogatása alatt a veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin kéziratai is bekerültek a pincerendszerbe. Az archívum célja, hogy megőrizze a múltat, miközben a jövőt is védje a technológiai kihívásokkal szemben.

