Kísérlet indult az óceán szén-dioxid eltávolítására az Egyesült Királyságban
Egy innovatív projekt indult el Anglia déli partján, amelynek célja a szén-dioxid tengerből való eltávolítása. A SeaCURE névre keresztelt kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya támogatja, részeként a klímaváltozás elleni technológiák keresésének. A klímakutatók széleskörű konszenzussal egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, amelyek a globális felmelegedés fő okai. Azonban sok tudós úgy véli, hogy a megoldás része lesz a már kibocsátott gázok egy részének megkötése is. Ezeket a projekteket, amelyeket szén-dioxid megkötésnek neveznek, általában vagy a kibocsátás forrásánál, vagy a levegőből próbálják eltávolítani. A SeaCURE különlegessége, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lehet-e a klímaváltozást okozó szén-dioxid eltávolítása a tengervízből, mivel a vízben lévő szén-dioxid koncentrációja nagyobb, mint a levegőben.
A projekt bejáratához el kell sétálni a Weymouth Sealife Centre mögé, és elhaladni egy figyelmeztető tábla mellett, amely arra figyelmeztet, hogy a moray angolnák haraphatnak. Ennek a forradalmi projektnek az elhelyezése nem véletlen: egy cső kígyózik a köves tengerpart alatt, és a La Manche csatornába vezet, ahol tengervizet szív fel és hoz a partra. A projekt célja annak megállapítása, hogy a szén eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a klímaváltozást okozó szén-dioxid mennyiségének csökkentésére. A SeaCURE feldolgozza a tengervizet, eltávolítja belőle a szenet, majd visszapumpálja a tengerbe, ahol az újra felszívja a szén-dioxidot.
A Plymouthi Tengeri Laboratórium professzora, Tom Bell vezeti a bemutatót, és elmagyarázza, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet kezelik, hogy az savasabbá váljon. Ez elősegíti, hogy a vízben oldott szén-dioxid gáz formájában a légkörbe kerüljön. „Ez itt a tengervíz leválasztó” – mondja mosolyogva Bell, amikor egy kanyart veszünk. A „leválasztó” egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja a savas tengervíz és a levegő közötti érintkezést. „Amikor kinyit egy szénsavas italt, az habzik, ez a szén-dioxid kijön” – mondja Bell. „A mi folyamatunk során a tengervizet egy nagy felületen terítjük szét, ez olyan, mintha egy italt a földre öntenénk, lehetővé téve, hogy a szén-dioxid gyorsan távozzon a vízből.” A levegőbe kerülő szén-dioxidot elszívják, majd égetett kókuszdió héjakkal koncentrálják, készen arra, hogy tárolják. A csökkentett szén-dioxid tartalmú tengervizet ezután lúg hozzáadásával semlegesítik, majd visszapumpálják a tengerbe.
Jelenleg a kísérleti projekt által eltávolított szén-dioxid mennyisége kicsi, éves szinten legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát, amikor átrepül az Atlanti-óceán felett. Azonban a tenger óriási méreteit figyelembe véve a SeaCURE mögött állók úgy vélik, hogy a projekt potenciálisan jelentős. A brit kormányhoz benyújtott javaslatukban a SeaCURE azt állította, hogy a technológia potenciálisan hatalmas mértékben skálázható, és évente 14 milliárd tonna szén-dioxid eltávolítására lenne képes, ha a világ tengervizeinek 1%-át feldolgoznák. Ehhez azonban a teljes szénleválasztási folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, esetleg egy úszó telepítmény segítségével a tengeren.
A klímaváltozás elleni küzdelemben a szén eltávolítása elengedhetetlen – mondja Dr. Oliver Geden, aki az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület tagja és a szén-dioxid megkötés szakértője. „A közvetlen szén-dioxid leválasztás a tengervízből egy lehetőség. A levegőből történő közvetlen leválasztás egy másik. Alapvetően 15-20 lehetőség van, és végső soron a választás a költségektől függ.” A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 pilot projekt egyikeként szerepel, amely a szén-dioxid megkötésére és tárolására irányuló technológiák fejlesztését célozza.
Az energiaminiszter, Kerry McCarthy is hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid eltávolítása a légkörből elengedhetetlen a nettó nullás kibocsátás eléréséhez. Az ilyen innovatív projektek, mint a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a zöld technológiák előállításában, miközben munkahelyeket teremtenek és növekedést ösztönöznek. A projekt környezeti hatásait is figyelembe kell venni, mivel a kis mennyiségben kibocsátott alacsony szén-dioxid tartalmú víz valószínűleg nem gyakorol jelentős hatást. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD hallgatója, aki a projekt lehetséges hatásait kutatja, megjegyzi, hogy a tengeri élőlények számára a szén fontos szerepet játszik. A kutatások alapján a nagymértékben megnövelt alacsony szén-dioxid tartalmú víz hatással lehet a környezetre, ezért fontos, hogy ezeket a kérdéseket korán megtárgyalják.
Ezeket is érdemes megnézni
Xi és Putyin kapcsolata: közelség, de nem túlzottan
Hogyan szerezz állást a H&M-nél: tippek és tanácsok
